„ITT HASADT MEG SZÍVE…”

A kecskeméti Városháza előtt szerény megjelenésű, ám szimbolikus tartalmú emlékkő jelzi: halálának napján, 1830. április 16-án ezen a helyen tette meg utolsó lépéseit a 39. évében elhunyt Katona József, a Bánk bán szerzője és Kecskemét város főügyésze.

Aznap és az előző napon is úriszéki tárgyaláson vett részt; a tárgyalt ügyek előkészítése, az akták rendezése, és a lelkiismeretével nem mindig összhangban levő úriszéki ítéletek megviselték. Április 16-án már az ebédnél fáradtnak és gyengének érezte magát, délután mégis visszament hivatalába, hogy rendezze félbemaradt munkáit. A régi kecskeméti Városháza bejáratánál esett össze, az egykori szóhasználat szerint „meghasadt a szíve”, szívszélhűdés érte.

Az emlékkövet 1934-ben, az első Hírös Hét keretében állíttatta a Katona József Társaság. Az egyszerű, de Katona József tragikusan félbeszakadt életét és munkásságát hűen szimbolizáló emlékműre, a kettéhasadt kőre a következő felirat került: „ITT HASADT MEG SZÍVE KECSKEMÉT LEGNAGYOBB FIÁNAK. A régi tanácsház kapujának helyét, hol a Bánk bán költője 1830. április 16-án összeesett, e kővel jelölte meg a Katona József Társaság , 1934.” Felavatására július 21-én, országos ünnepség keretében került sor. Az avató beszédet Voinovich Géza, a Nemzeti Színház kormánybiztosa mondta, az ünnepséget közvetítette a Magyar Rádió és felvételt készített róla a Magyar Film Iroda. A műsorban Lehotay Árpád, a fővárosi társulat tagja tolmácsolta dr. Sántha György kecskeméti költőnek erre az alkalomra írt, Itt című versét. Dr. Dömötör Lajos helyettes polgármester e szavakkal vette át a leleplezett emlékkövet: „Adjon a mindenható sok ilyen géniuszt a magyar hazának.”

A Katona József Színház esti Bánk bán díszelőadásán a Nemzeti Színház művészei mellett kecskeméti színészek is felléptek.

Székelyné Kőrösi Ilona

Sántha György

Itt

Itt tört meg árva szíve. Itt e kő
Hideg habját veté föl az Idő,
Hol elbukott s elnyelte sárgazöld
Aranyhullámú, drága anyaföld.

Itt roppant rá a Tér hármas fala,
és összeomlott a Bánat maga:
magányos csillag, kit az esti ég
szül és a Melindátlan semmiség.

Most mintha Almafája levelét
Zúgatná, hallom lelke hős dalát,
Amint a végtelenség színpadán

Átfutva újra fénnyel hull le ránk
s ragyog fölötted, büszke Kecskemét,
fénycsóvás szép fiad bús üszke: Bánk.